A folyadékszint-érzékelő fizikai formája a működési elvtől és a tervezett alkalmazástól függően változik, bár általában több általános szerkezeti típusba sorolhatók. Az úszó-típusú folyadékszint-érzékelők jellemzően egy hosszúkás rúd vagy csőszerű szerkezet, amely mentén egy vagy több úszót helyeznek el, hogy a folyadékszinttel párhuzamosan függőlegesen mozogjanak észlelési célból; ezt a kialakítást gyakran használják olyan berendezésekben, mint a víztartályok és tárolóedények.
A kapacitív és elektródos-típusú folyadékszint-érzékelők általában egyszerűbb alaktényezővel rendelkeznek,-amely gyakran karcsú szondából vagy rúdszerű szerkezetből,-rúdszerű szerkezetből- áll, amely megkönnyíti a folyadékba való könnyű merítést a folyamatos méréshez. Ezek az érzékelők kompakt kialakításúak, jelentős mozgó alkatrészek nélkül, így jól-alkalmasak olyan környezetben történő telepítésre, ahol korlátozott a hely, vagy ahol a magas működési megbízhatóság a legfontosabb.
Az ultrahangos folyadékszint-érzékelők ezzel szemben hajlamosak a „fej{0}}és-ház” konfigurációra; a felső rész jellemzően kör alakú vagy lapos jelátalakító szondát tartalmaz, amely alul egy elektronikus házhoz van csatlakoztatva, és amelyet úgy terveztek, hogy egy tartály tetejére szereljék fel az érintésmentes méréshez. Ezenkívül bizonyos ipari -minőségű folyadékszint-érzékelők hengeres, robbanásbiztos-vagy karimás-kialakítást alkalmazhatnak, hogy megfeleljenek a különböző ipari szabványoknak, és megfeleljenek a speciális telepítési követelményeknek.
